„Borzasztó volt hallani a sóhajokat, melyek elhagyták a haldokló ajkakat…” – megemlékezés a doni áldozatokról Neszmélyen
A 2. magyar hadsereg 1943. évi doni hadműveleteinek évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést január 14-én, Neszmélyen, a művelődési ház előtt emelt második világháborús emlékműnél.
Pontosan 69 évvel ezelőtt, január 12-én történt, hogy a hatalmas túlerővel szemben lévő 250 ezer fős magyar hadsereg a szovjet csapatok támadása következtében alig tíz nap alatt felmorzsolódott a Don-kanyarnál, Voronyezs városa környékén. A hadsereg több mint a fele odaveszett; az áttörés befejeztével csupán 120 ezren érkeztek vissza hazánkba.
A Himnusz után a doni eseményeket személyesen átélő Kósa Lajos saját verse következett. Költeményében hitelesen visszaadta mindazt, amit akkoriban átélt: a megpróbáltatásokat, a kiszolgáltatottságot, a magyar katonák nehéz helyzetét.
Ezt követően a második világháború neszmélyi áldozatairól emlékeztek meg. 1944 nyarától az angolszász légierő bombázásai során egy-két eltévedt bomba a Dunába csapódott, de a falura is hullt a gyilkos fegyverből. Az idős Csémi házaspár otthona 1944 karácsonyán kapott bombatalálatot, melynek következtében mindketten életüket vesztették. A 16-18 éves neszmélyi fiúkat is besorozta a német hadvezetés. A faluból negyvenketten haltak meg.
Ezután Milus Ferenc plébános úr mondott imádságot. „Az Úr Jézus azt mondotta, nagyobb szeretete senkinek nincs, mint aki életét adja oda barátaiért.” – e szavakkal méltányolta a hősök cselekedetét. Majd Valkiné Gúthy Éva református lelkész asszony emlékezett meg a doni katasztrófa résztvevőiről. Beszédében kiemelte, hogy vannak olyan emberek, akik képesek áldozatot hozni a másikért; s mindezt teszik a hazájukért, valamint azért, hogy most itt állhassunk félelmek nélkül – erről tanúskodik a hősök nevével teleírt emléktábla is.
Folytatásként a művelődési ház előterébe vonult az emlékező közönség. Janovics István polgármester úr köszöntötte a megjelenteket, majd megnyitotta Juhász Mihály gyűjteményéből a doni hősök emlékére rendezett kiállítást. Nagy megtiszteltetésként vette, hogy egy olyan tárlatot konferálhat fel, melynek témája nemcsak Magyarországra, hanem az egész világra hatással volt.
Később Zsemlye Zsigmond visszaemlékezése következett. Zsiga bácsi 1942. május és december között, gépkocsivezetőként vett részt az eseményeken; a katonaságnál szerezte vezetői engedélyét. Főként üzemanyagot és lőszert szállított a frontra az aknavető és páncéltörő századának. December 21-én megsebesült, így a karácsonyt és az újévet kórházban töltötte. Pár hét után Lengyelországba került, ahonnan vonattal Bécsbe utazott, s onnan hazajött Magyarországra.
Kósa Lajos is megemlékezett az eseményről. Szónoklata kezdetén tisztázta, hogy a 2. hadsereget sérelem érte, hiszen 1972-ig rágalmazták. Büszke arra, hogy Nemeskürty István dandártábornok „Requiem egy hadseregért” című művét –kisebb-nagyobb akadályokba ütközve – megjelentethette. Köszönetét fejezte ki a polgármester úrnak és az önkormányzatnak az ünnepély létrehozásáért. Végezetül egy saját verssel fejezte be a visszatekintést.
A doni hősök tiszteletére rendezett, főként újságcikkekből és fényképekből álló kiállítás január 31-ig tekinthető meg a művelődési ház nyitva tartása alatt, valamint a kulcs a polgármesteri hivatalban igény szerint elkérhető. Neszmély Község Önkormányzata és Juhász Mihály szeretettel várja az érdeklődőket!
A cikk szerzője: Dózsa Eszter
Az eseményhez tartozó galéria: Doni katasztrófa megemlékezés
Kapcsolódó videó: Doni katasztrófa megemlékezés